A WCS tudósai az észak-mianmari Hukaung-völgyi Vadvédelmi Területen erdeiben fedeztek fel egy hátsó-indiai teknőst. A faj legközelebbi ismert élőhelye nagyjából 850 kilométerre volt az állat megtalálásának helyétől.
A szakértők korábban azt hitték, az élőlény csak Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Malajzia és Kína déli részeinek, illetve Mianmar nyugati régióinak hegyi erdeiben fordul elő.
A teknőst a WCS egyik helyi csoportjának tagjai fedezték fel, miközben az állat épp a hírhedt Leto úton kelt át – a földutat még a második világháború alatt hozta létre az amerikai hadsereg, hogy állandó összeköttetést biztosítson a kínai területek felé. Mielőtt a szakértők visszaengedték volna az állatot a sűrű növényzetbe, megvizsgálták és le is fényképezték.
A hátsó-indiai teknőst könnyű felismerni jellegzetes arany-barnás bőréről és páncéljáról. A kifejlett egyedek legfeljebb 35 centiméter hosszúra és 25 kilogramm tömegűre nőnek. A 2 000 méteres magasság felett előforduló élőlény a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhetőként szerepel, mivel meglehetősen keveset tudunk az életmódjukról, ráadásul a feketepiacon is igen gyakran tűnnek fel – az élőlény húsát ugyanis a helyiek előszeretettel fogyasztják.
Steve Platt, a felfedezésről beszámoló tanulmány társszerzője szerint a fajt rendkívül nehéz fogságban tartani és szaporítani, ezért a vadonban élő populációk óvása a legjobb módszer az állat védelmére. A Hukaung-völgyi Vadvédelmi Területen hegyvidéki erdősségei és a régió alacsony emberi népsűrűsége ideális a fajnak, a terület éppen ezért kiemelten fontos lehet a jövőbeli védelmi stratégiák kidolgozása során.
Platt hozzátette, hogy a régió politikai és polgári instabilitása jelenleg komoly akadályt képez a komolyabb természetvédelmi munkálatok előtt.
(24.hu)
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
